2003 07 18-dátummal leltem meg. Jó hogy megvan mert szerettem nagyon.

Kínban lépegetve

ELŐRE - mondják - , ahogy kell

Csak
félek
az út majd Tetőled ölel el...

Mikor mennék érzem fojt a kín
kiszárad torkom
meghal szívem

MONDJÁK: így kell.

Félek csak
az út talán nem csak MINKET,
ENGEM is elöl

(szerintem baszott jó kis vers)

Takarítás közben talált 2003-as (11.12) vers. Akkor Zsuzsi barátnőmnek készült, de ugyanezt a "nekem nem szól" érzést azóta mástól is megéreztem. Szóval egy vers a BARÁTAIMNAK.
Nagyon sokan nincsenek. Ami jó:))))

A "neked nem szól vers"

neked nem szól vers sosem
nem zokognak érmetsző vörös szavak
arcodat fájva nem vonulnak
pajzs nélkül, hát csak úgy
halálba örjöngő dühödt hadak

neked nem szól vers sosem
kötélbe vétlenül nem hajtja fejét
vágyva, hogy hallja végre hangod
bíborba-könnyes szemmel
senki, nem adja érted életét

neked nem szól ves sosem
nem állít tinta rímet, én-s-te-perc helyett
hitetve líra-létet, strófa-kínt
csak ölellek, hallak, várlak
élek vagyok napra-nap veled

Egy most meglelt versem 2003.10.29-ből (Hmmm... )

Ennyi

Most jó
Ha kérdenék
Most megállítanám
Ami színszekér "van"
Többé
Múltszürke ne lehessen

Most kész
Mert szeretem
És tartozom soká
Tudom mit jelent adj
Kapj
S a kés-csillan-felejts el

Most szép
Van ki adna
Van ki átölelne
Mérlegre téve
Mosolyt
Lélek-kék pilleszárnyat

Most állj
Voltam száz rossz
Vagyok ezer legtöbb
Mégis ugyanaz maradtam
Féloldalas
Vigyor-szemöldök-könny-nevetve

Most fáj
De perc az csak
Megy kérhetetlen
Egy hely hol puhán megpihennék
Csend
Végtelen-kegyetlen szemedben

Lánchinta

bezárt a bazár
nem csattan a céllövölde
csomagtartóban a vattacukorgép
a fű kicsit letaposva
pitypangokon virító lecsupaszított jégkrémespálcikák
van hogy papírok is
persze így a széptől messze
a szeplős kislány mégis
még hónapokig a körhintára gondol

a pálcikákat
a papírokat hamarosan eltakarítja
lapáttal elhordja
aki ott sem volt mikor még forgott
a
lánchinta

Ma
(Zsurminak) 

Ma fújja el a szél az utolsó álmomat
Ne marja többé szét mi belőlem megmaradt
Ma késő összes sóhaj
Hízelgő mosollyal búcsút mond
A hold füstölgő kendője mögé engedem
A te neved is

Ma szürke kő tanúm az aszfalt eső tükre
Hogy szállni hagyom mosolyod emlékét örökre
Maradni mondtuk nincsmit
Járni hogyan kell jól tudom
Nézd lábomon szétszakadt bakancsom
De út rég nincs már

Ma sírnak legvégül plakátok elfoszló rongyai
Átvágok acélsín-körúton, rég nincs mit mondani
A vissza mi lenne
Nem kérdem többé sosem
Egy villamos fénye húz keresztbe minket
Sárgult hideg fém

Ma behunyt szemekkel utoljára érzem szagod
Tán magam ölelve, bújva hiszem hogy jó és hagyod
Vég oltalomra vártam
Helyette menetben újra útra el
Tán megmaradtam kopottan magamnak, másnak
Vagy sosem voltam

(májdír)

Kérve és kéretlen

először felszakadt
mélyen bent
sebtenger
nemhalad, megremeg
ottragadsz
mégegyszer
félelem, lépdelek
széteső éjjekben
ott vagy-e?
ottvagyok?
magam sem
éreztem
láttam már sok napod
örömben
kényszerben
ki vagy te
nemtudom
bárhányszor kérdeztem
nem értem merre jár
emlékszem éreztem
szép napok lesznek még
akárhogy végezzem
nemvagymár
felkavar
kérve és kéretlen

Altatódal
2009 - 05 - 02 

Egy korty
és könnyen lemegy
Biztosra mész
ismered
Ügyelsz hogy
ő ne hallja
Késő ócska kérdésre
minek válasz

A kapcsolót
csendben éred el
Hogy fény
ne jöjjön
Szemed
ne árulja el
Foglalt
a másik párna

Átölel 
ahogy te is talán
Tudod 
a vége elforduló
Szemlehunyt
magány
Mint ahogy
mindmellett

Ismered ízét 
szürkült régről
Kínzott is 
emlékszel 
Hogy e csend csak
jó barátod
Hol harc fáradó szó
megszűnik

Ott bent belül
lélek-agy-rend
Önmagad
magadban
S tán könnyebb is
ha hallod
Ő
már rég szuszog

Jó-e így
nem szükség a válasz
Nem kell
kérdened
Gondolat
lágy selyemjén belül
Magadba zárva
símogat életed

Szorongat kínba
görcsbe végül ?
Oldatlan
sebben
Szilánkos-üveg
lelkedben
Nyugtalan éber kerül
csak "álom"-álom ?

Pár kristálycső-lombik 
fészekalja győz
És hajózik
bizton haladva veled
Fél
rózsaszín tabletta
nemszámít
Álom-á-ra

Haggyá'má'

(neked:) ) 

mivan?
na haggyá' má'
nem jön át
feszül
megmérgez
hazugság
haggyá'má'
belül
igen jó
de honnan
nem tudod
nem hiszem
nem hiszlek
őrült vagy
haggyá'má
igen, jó
belül
dejó
csend

nem jön át, feszül...

őrült vagy

Néha azt gondolom, talán pont annyira akárcsak én. 

ne nézz így
ne égess
égess el
mindketten
vegyül
enyém vagy
nem hiszem
égess el
ismerj meg
ismerlek
hogy lehet?
megöl
holvagymár
égess el
érezlek
belül

Itt olyan mint nem volt
Seholse máshol
Még soha
Nem jó nemis jobb
Kicsit nehéz tán
Ostoba
Nem terjeng körben
Szavak fejfájós
Mindegy betöltő
MIlyen? hada
Gáz-pesti füstben
Opálos csendet
Magamban lelve
Értem csak meg
Milyen üres lehet
Minden szoba
Vigyázva, lelve
Magamba rejtve
Erővé forrva
Éveknyi álmaim
Bentről az ablak csukva
És semmi más
Csak eső
Mi rámtekint
Hisz nincsen válasz
Ha nicsen kérdés
Körúti mocskos
Sor mi vár
Piros a lámpa
Láthatod zöldnek
Nem így akartad
Rádlegyint

NEM
2007-04-15

NEM! mondja.

De NEM-MONDJA...
DEHOGYNEM MONDJA
csak NEM akarom meghallani
NEM tudom még meghallani
NEMTUDOM
NEM! :TUDOM
Azmeg hogy TUDOM... már MINDEGY

nemmegy?

persze de..., persze nem...

megy minden, csak már ezNEM 

Nincs
(2007-04-10)

Pixelek tengere
Mosolyok fényponttá lett helye
Arca engem-fürdető lenyomata
Ölelő kezének digitális nyoma
Szerelmes lelkének letölthető
Csoda-bogár-mákvirágpora

Ma ennyim maradt
Én ostoba

Óda
2006-03-25

Te is hallottad?
Tágult torokból kiáltott volna
De nem mert...
Te hallottad?
Mesélte volna mit kér, mit szeretne, feléd ordította volna
Megszokta nem figyelsz
Láttad?
Tartotta a napot az égen,
Hogy melege rádáradjon...
Kezével, de nem figyelted...
Láttad?
Először mindenét adta neked
Majd sorban azt amije még maradt
S te csak megrogyni láttad végül
Érezted-e?
Szerelme szavát akasztotta
Szénné égette minden mozdulatát
A tiéd volt csak
...ha ott voltál

Hazudok tán
2005-11-06
(senkinek)

Hazudok tán hogy jó vagyok
Vaskos pókhálókon egyensúlyozva
Keresztben tereken életbe halva
Magam
Téged
Magunkat
Lépésről lépésre fonva
Kásajég tűzben úszva
Kötélben nyakkal fúlva
Hazudok tán hogy jó vagyok

Hazudok tán hogy jó vagyok
Szememben értetlen halott mosollyal
Fejemben vérbe szabdalt hangokkal
Magamban
Benned
Magunkban
Nemértem bölcsen szavalva
Királyviz árral szemben
Szeretlek csapda zúzva
Hazudok tán hogy jó vagyok

Hazudok tán hogy jó vagyok
Szünetet dobogó szívvel
Viztükör számban ízzel
Magamnak
Neked
Magunknak
Oszló dióba zárva kincsem
Cipelve lepkesúlyú nincsem
Ki érti senki sincsen
Hazudok tán hogy jó vagyok

Elhinnéd, hogy nem gondolok rád?
2005-01-26
(a legfontosabbaknak)

Méz-bézs kéz ölelsz simítva,
És mint óceán úgy fáj szemed.
Nem értünk semmit, egymást,
magunk sem,
magunkat.
Szeretlek.
Szeretsz.
Tátva-mély alagútba vesznek
nyakigláb hópihék kezeden.
Homokba barnult képek
maradtak hogy maradjanak,
tudjam hogy voltak,
távol
máshogyan teleken.
És te elhinnéd, hogy nem gondolok rád?

Izmos estéből, élünk izzadt hajnalt,
hajnalból delet, estét megint.
És magunkat rakjuk csak lég-téglákból fel.
Érted. És értem.
Nem is kell szólnunk
Szeretek.
Szeretsz.
Rongy ruhák fakult-rőtt szinei szavaid
szagosra szőve, benn fejemben.
Velem itt mind, s ez fontos talán,
hisz magaddal vittél,
hogy ott se voltam.
Csend,
és hangod újra teremtem.
És te elhinnéd, hogy nem gondolok rád?

Sötét-mázolt vaskorlát, vérzik a fal,
magányba hal kis szoba.
Egy hamutartóban csikkek,
lehet, még én nyomtam oda.
És nem tudom,
nem érzem.
Megőrjít.
Nem múlik soha.
Magátol mérgült síró véredények,
mik hordozzák azt  ki ő.
De félálmomban, csak gyerek még,
a barátom, és nem más soha.
S a csend visz el,
- csak nem tudom -,
téged vagy engem tova?
És te elhinnéd, hogy nem gondolok rád?

És itt vagy te végül, kiváncsin arra,
lesz-e a végén versszakod.
Kivel a fenn s a lenn mi rajzol,
csak mának éljünk holnapot.
Szeretsz s szeretlek lesz-e benne?
Versben keresned,
egyre kell-e?
Merre?
Én melyik rímedben keressem magam?
Izzadtan hajolva, elveszve benned,
hogy rímeket találjak csak
újra, haszontalan…
Üldözni téged,
engem,
magunkban.
Tudsz szebbet?
És te elhinnéd, hogy nem gondolok rád?

Könnyek éjjel
2004-05-05

Sírok néha éjjel
Persze nem tudom mitől
Hogy zöld szemek nincs-már helye?
Két keze ölelj kegye?
Érzések gennyes sebe?
Nem tudom mitől...
...de sírok néha éjjel.

Sírok néha éjjel
És van hogy hiszem mitől
Az egyszer-volt vesztétől
Az "És most?" izzó kérdéstől
Volt álmaim kín végétől
Néha hinni vélem mitől...
...de sírok néha éjjel.

Sírok néha éjjel,
Mert látok furcsa holnapot
Hogy végbe merre fut roncs sín
Kinek lesz ebédje kín
Szakad-e majd késtől ín
Mert van hogy látok furcsa lesz-t...
...de sírok néha éjjel.

Sírok néha éjjel,
Tonnányi szép ha rámszakad
Mosolyba kötöm életét
Szivet cserélünk ingyenért
Drágakő hull rám kincsemért
Tonnányi jó, mi rámszakad...
...de sírok néha éjjel.

Sírok néha éjjel,
Követve azt mit rámszabott
Keserű-mézes éveket
Anyám ráncain könnyeket
Örökbe foszló fényeket
Követem - mert kell - mit rámszabott...
...de sírok néha éjjel.

Adj türelmet
(Lacinak)
2003-07-01

Harcolni ha tudnék
Ellene
Álmomban törne rám
Hát hagyom
Hadd jöjjön
S nem háborgat
Tán éjem
tán napom

Könnyem hogyha folyna
Néha fáj
Kín azt elrejtenem
Hát hagyom
Felszárad
A csend jő el
Kínzó mély
Tán átok
tán vagyon

Kulcsom záram nincsen
Romban áll
Száraz szél járja át
Hát hagyom
Illatát
Hogy elmossa
Mindvégleg
Tán bánom
tán nagyon

Hogyha adsz pille szót
Várom én
Nem szoktam rég dalát
Hát hagyom
Szólamát
Hogy érezhess
Kísérem
Tán lanton
tán zajon

Árnykönnyű téglasor
Lég e vár
Lágy szél mi fújja, száll
Hát hagyom
Térj be hát
Egy szempár vár
Nézz most rám
Tán vágyom
tán adom

Gondolatok egyedül
2003-09-30

Zavar a csend
Hogy lágyan figyelnek apró neszek
Simára tisztult helyei
Ahol előtte hangorkán szaggatta dobhártyám

Zavar a szín
Mert csatakos kavalkádban fröcsögtek
Össze sem mindig illő temperák
És most lágy ecsettel vont csak, s finom a kevés olaj

Zavar a szó
Hisz eddig egyenlőtlen versenyben áradtak vagy
Maradtak mindörökre benn
Ma meg csak szó a szó, és épp annyit jelent

Zavar a szív
Pumpált kamrába száz feloldott álmokat
Édes kínnal adva méreg-írt
Mostmeg dobog ahogy kell, tán nyolcvanat

Zavar a vágy
Mi vulkánként tekergett ágyékból lélekbe szúrva
Keresve nincs-ből, lángnyi kéjt
Csak selyem mosoly maradt helyén, örökbe fúlva

Zavar a perc
Hisz annyi sok múlt, édes, álmos, szép-kegyetlen
Épülve különc holnappá talán
Idő csak, semmi más, halad egyenes sorokban

Zavar a jó
Ott tudni véltem mit jelent, éreztem mindig szép irányt
Erőbe torkollt minden érték
Ma meg mi "jó" volt kapott aszott, foltos ruhát

Zavar a jel
Hisz tudtam kódját száz csukott doboznak, térképét kincsnek
Elcsalt mosolynak ferde szónak
Most nyílt a sok doboz, s csak kulcs volt zárva bent

Zavar a szél
Simítva kent arcomra szeress-pofont, hogy szállhassék tova
Új arcot ütni lombot kavarni
Vihar volt egyszer, ma már szél sem, eltűnt, oda

Lécci
(Pistinek)
2003-10-17

Nevess
Nevess
Ne vess meg
Ne vess el
Ne vessz el
Ne vess le inkább semmit...
De...
De vess le mindent
LEVESBEEEE? (ez nem jó ide)
Hát ennyi kábé
KáPé